A sikeres palántázás titka

Kihajt-e, vagy nem? Ha közvetlenül a talajba ültetsz, mindig kérdés, megfogan-e a növény. Szerencsére ma már elérhető pár olyan eszköz, amivel biztosra mehetsz, és nem kell a természet szeszélyére bíznod magad. Olvasd el aktuális gyorstippünket!

Tél végén, tavasszal minden kerttulajdonos felfedezi azokat a helyeket a telken, ahova ültetni szeretne. Sokuknak viszont gyorsan el is párolog a kedve, ahogy eszükbe jut milyen vesződséggel jár ez a munka, és ültetés után is mennyi törődést igényel az új növény. Elég a rendszeres locsolásra, a gyomokra, vagy a játékos házikedvencekre gondolni, hogy felmérjük, mi minden leselkedik egy új növényre.

Így aztán sokan inkább a konyhában, vizes vattában, vagy apró virágedényben csíráztatnak, hogy legalább a legkockázatosabb időszakban védettebb helyzetben lehetnek a gyereknövénykék, mint kinn a kert vadonjában.

A palántázóedény pont az ilyen gondos kertészek kezében válik szuperhatékony eszközzé. A palántázóban nem csak a magvakat, de a csírákat és a dugványok is egészen addig lehet védett és kontrollált körülmények között nevelni, amíg meg nem erősödnek annyira, hogy kikerüljenek a szabadba. Ez az edény biztonságos környezetet biztosít a növekedés korai szakaszához, gyakorlatilag akár növény-inkubátornak is nevezhetjük.

A minőségi palántázóedényben az egyes magok, csírák alá kókuszbetét is helyezhető, amivel a nedvesség egyenletesen biztosítható. A nedves vattával töltött joghurtosdobozoknál a palántázóedény biztonságosabb: nem borul fel könnyen és fedele is van. A fedél abban is segít, hogy az edényen belül a hőmérséklet egyenletes legyen, de a fényt persze átengedi.

Érdemes tehát a csírázás, kezdeti növekedés kritikus időszakában a palántázóedényt dolgoztatni, és a már megerősödött palántákat kiültetni a kertbe - amiket ezek után már csak a játékos házikedvencektől kell megóvni.