Hol van a marha stefániája, és miért tökéletes a hátszín a grillezéshez? Ismerje meg a marhahúsok sokszínű felhasználási fortélyait a Húskalauz harmadik részéből!
Felsál, gömbölyű felsál, fehér és fekete pecsenye, fartő: egyik finomabb, mint a másik, de mi lehet a közös bennük?
Comb:
Mindegyik a combból, a marha legnagyobb bontási részéből származik, amelyből rengeteg egyenletes rostozatú húsrészt nyerhetünk. Ezek a húsrészek ideálisak a diétázók számára, mivel mindegyik sovány, zsírban és inakban szegény húsrész. A comb pirított, majd párolt formában a legfinomabb. Levesként a fartő egészen kiváló, a felsál pedig a legjobb választás egy zseniális tatárhoz.A darált marhacomb kevésbé szerencsés választás gulyáshoz, pörkölthöz, tokányhoz vagy hamburgerhez, mert ezek inkább pörköltes ételek, amelyek ízvilágához kicsit zsírosabb, inasabb hús szükséges. Ezekhez az ételekhez inkább a párolásra, bográcsban főzésre ajánlott lapocka a tökéletes alapanyag a marhahúsok közül.
Lapocka:
A lapocka a combhoz képest jóval összetettebb húsfajta. A legértékesebb része a stefánia, ami egészben párolva páratlan ízekkel ajándékoz meg minket, ám vadas mártással is nagyszerű. A lapocka és a comb a klasszikus húsleves alapjai.
Hátszín:
Egy hangulatos grillezéshez azonban kérjünk hátszínt a hentesnél! Ez a marhagerinc bontási része: a nyakkal indul, a zsírosabb magas hátszín követi, és a lapos hátszínnel végződik, ami soványabb, és csak a tetején van zsírréteg. A magas és lapos hátszínből könnyen fenséges lakomát készíthetünk: vágjuk vastagabb szeletekre, grillezzük, majd hirtelen süssük rózsaszínre. A hátszín nagyon finom zöldséggel, burgonyával vagy salátával, a tatárhoz szintén zseniális választás. A hátszínt zsírréteggel együtt vásároltuk meg? Semmiképp se vágjuk le róla, hanem ezzel együtt süssük meg grillen vagy faszénen, ezáltal még ínycsiklandozóbb fogást kapunk!
Bélszín:
Végül, de nem utolsó sorban jöjjön a bélszín, a marha legértékesebb és legdrágább része (ez egyben a legpuhább is). Hirtelen sütve, grillen vagy serpenyőben az igazi. Érzékeny hústípus, ezért a párolás és a túlsütés kifejezetten árt neki. A jól átsütött hús rajongóinak inkább az olcsóbb combot vagy a lapockát ajánljuk. A bélszín nagyszerű alapanyag tatárhoz és carpaccióhoz, de egészben vagy tokányban készített világhírű ételek is készülnek belőle, például a Wellington-bélszín és a Sztroganoff marha. A gasztronómiai legendákkal ellentétben a hosszú, fűszeres-mustáros pácolás inkább árt, mint használ a bélszínnek!
Hol található a sertésben a felsál, mi a sertés „diója” és dagadója? Ez mától nem nehéz kérdés, mert ezen hiánypótló összeállításából ez rögtön kiderül! Ha viszont Ön kifejezetten a marha hátszínre, vagy a szárnyasok részeire kíváncsi, akkor görgesse át ezt a részt!
Tarja:
A tarja a sertés nyaki része. Ez a legfinomabb húsrész a grillezéshez és frissensültnek is, mert magas zsírtartalma miatt gyorsan szaftosra sül, és a tarja flekkenként is fogyasztható.
Karaj:
A karaj a leggyakrabban használt húsfajta. Általában a darált húsok és a rántott húsok alapanyaga, frissen sütve és párolva is fogyaszthatjuk. Csontjából finom leves (úgynevezett orjaleves) készül. A karaj részei: A fej felőli részen található a hosszúkaraj, a rövidkaraj pedig a comb felőli részen van. A karajból levágott szeletet bordának nevezik, a rövidkaraj alatt elhelyezkedő színhús a sokak által kedvelt szűzpecsenye.
Comb:
A sertéscomb rendkívül sokoldalúan felhasználható alapanyag: párolhatjuk, süthetjük, ránthatjuk, emellett készíthetünk belőle pörköltet, vagy le is darálhatjuk. A comb részei: A slussz vagy rózsa a sertéscombnak az a része, amit frissensültekhez érdemes felhasználni. A comb belső felén található sovány húsból, a felsálból többnyire szintén frissensültet készítenek. A dió a comb legfinomabb része, ez a legkiválóbb alapanyag a brassói aprópecsenyéhez. Szintén a comb része a frikandó, amit hamis szűzpecsenyének is neveznek. A frikandó a comb középső-hátsó részén található; vastag rostokból áll és száraz, ezért inkább pároljuk vagy egyben süssük meg.
Oldalas:
A hússal fedett bordákat nevezzük oldalasnak. A leggyakrabban füstölve vagy sütve használják, azonban töltve vagy párolva is elkészíthető.
Csülök:
Milyen húsból főzzünk pörköltet vagy kemencés ételeket? Természetesen csülökből, amit kocsonyába is tehetünk, de egyben sütve szintén nagyszerű fogás. A csülök a sertés lába és combja közötti rész, és az egyik legnépszerűbb sertéshús hazánkban.
Köröm:
Sokan el sem tudják képzelni a kocsonyát köröm és láb nélkül, amiket füstölve is fogyaszthatunk.
Dagadó:
A dagadó (hasaalja) a sertés zsírban gazdag hasfala, ebből kolbászok, tokányok, pörköltek és gulyások készülnek. Emellett a dagadó a töltött sertéshús jellegzetes alapja, de némely helyen egyben is szokás sütni.
Lapocka:
A fasírtok, vagdaltak, pörköltek, sonkák alapja a lapocka, a sertés első combja. A tokaszalonnát főzve és abálva is fogyasztjuk, illetve finom tepertő készíthető belőle.
Bőrös császár:
A sertésgerinc és a -hasaalja közötti oldalbordákon található egyik legértékesebb húsrész.Egyenletesen csíkozott, arányos hús- és zsírarányának köszönhetően a legkedveltebb húsos szalonna alapanyag. Lassan sütve, konfitálva, párolva, a bőrt ropogósra pirítva az egyik legfinomabb sülthúsunk. Az ázsiai konyha is rajong ezért a húsrészért.
Fej:
És még nincs vége a „disznóságoknak”! A fej abálva és sütve egyaránt igazi ínyencfalat, illetve hurkába vagy kocsonyába is kerülhet. A fülből és az orrból általában disznósajt vagy kocsonya készül, a farok pedig főzve és pörköltben is nagyszerű.